Szerintem azért te is pártosabb lettél, tekintve, hogy a rendszerváltás környéke neked is és nekem is történelem, az elmúlt négy év pedig napi politika. A történelemre, kevés kivételtől eltekintve, mindig szenvtelenebbül tekintünk, mint a politikára. Épp ezért van az, hogy a korábbi időszakra vonatkozó posztokhoz, ha nem is értettem mindenben egyet, nem éreztem annyira szükségét hozzászólni, mert a véleménykülönbség kevésbé kavart fel.
A vitatkozásom ellenére is azonban még egyszer gratulálok a bloghoz, nagy munka volt, és szép teljesítmény így összeszedni és - tényleg közérthetően - elemezni az eseményeket.
Sajnálom is, hogy lezártad, ki tudja, hogy holnap milyen posztra kívánkozó helyzetet produkál az élet. Bár talán érdemesebb lesz azt majd húsz év múlva megírni, amikor már a történelmi szemüvegen keresztül lehet vizsgálni az eseményt a politikai helyett.
Én továbbra is tartom magam ahhoz, hogy szerintem nem kell ennyire félteni a magyar jogállamot a legújabbkor alkormányos változásoktól. Ki tudja, talán néhány dolog, ami ma veszélyesnek tűnik, húsz év múlva éppúgy a jogállam pillére lesz, aminek az elmozdítása mindenkinek fájna. Gondolj csak az olyan nagy történelmi átalakulásokra, mint a hűbériség eltörlése vagy a közös teherviselés, netán az általános választójog bevezetése. Azok sem arattak osztatlan sikert annak idején, ma mégsem tudjuk elképzelni, hogy másképp is lehetne, sőt azt gondoljuk, hogy ezek (a köztehervislés és az általános választójog) a jogállam alapjaihoz tartoznak. De ez is csak azért van, mert most egy ilyen paradigmarendszerben mozgunk. Ha holnap jönne egy paradigmaváltás, az biztos felkavarná a kedélyeket, de csak addig, míg a új paradigma be nem épülne a közgondolkodásba. (Félre ne érts, nem vagyok ezen intézmények ellensége, sőt.)
A földközpontú világképről a heliocentrikusra való áttérés több ember életébe került, mert az akkori mérékadó elit (a katolikus egyház) eretnekségnek kiálltotta ki, ma mégis egy napközpontú (sőt) világban élünk, senki nem vonja kétségbe, és az egyház is túl tette magát a változáson, és nem dőlt össze a világ. Én nagyon bízom benne, hogy ugyanígy a jogállamunk is épségben megússza a ma esetleg eretneknek tűnő alkotmányos változásokat.
Szóval nem biztos, hogy visszafelé kell nézni, lehet, hogy bátran előre kell menni, és az út során kiderülhet, hogy nem is olyan borús az a jövő, mint amilyennek festik. :-)

Bejegyzés: Zárszó

Hivatalos forrásból tudom, hogy a régi AB határozatok hatályonkívül helyezése azt jelenti, hogy az AB nem hivatkozhat automatikusan a régi határozataira, hanem ha felmerül a szükség, meg kell vizsgálnia, hogy a korábban lefektetett elvek összhangban vannak-e az Alaptörvénnyel is, és ha az eredmény pozitív, akkor alkalmazhatja a "precedenst". (Ezt rajtam kívül még legalább 600-an halloták, tehát ők is tudják.) A cél tehát nem a "szabad alkotmánybírói mérlegelés kiirtása", hanem az volt, hogy az Alkotmány alapján létrejött, és esetleg az Alaptörvénnyel ellentétes alkotmánybírósági gyakorlat ne írhassa felül az Alaptörvényt, vagyis a "láthatatlan" alkotmány ne nyírja ki a "láthatót". Ez ugyanaz a helyzet, mint hogy az AB is megsemmisítheti az LB jogegységi határozatait, ha azok ellentétesek a törvénnyel: mert a jogértelmezés nem lehet ellentétes jogszabállyal. Attól meg a bíróságok függetlenségét féltették némelyek, de szerintem teljesen helyénvaló, mert a jogegységi döntés kvázi norma, és ha törvénybe ütközik, netán alkotmányellenes, igenis ki kell nyírni. Az, hogy ez sérti az LB önérzetét, sajnálatos (bár mostanra szerintem ők is belátták, hogy nem az ördögtől való), mint ahogy az is az, hogy a korábbi ABH-k hatályon kívül helyezése sérti mondjuk a volt alkotmánybírákét, de ez van. Ugyanakkor szerintem az alkotmányosság (a láthatatlan alktomány) épp azért nem fog összedőlni, mert a legfontosabb ABH-k beépültek a jogászság, sőt az egész ország jogtudatába, így magát az eszmerendszert nem lehet megsemmisíteni, az AB pedig lényegében szabadabb, mintha "kötnék" a régi határozatai, hiszen nincs eltiltva attól, hogy valamennyi korábbi döntését reanimálja, de ha nem akarja, nem kell megtennie. Csak az AB-tól függ. És valljuk be, biztos mindenki tudna olyan ABH-t mondani, amiért szerinte nem kár. Nem beszélve arról, hogy a legutóbbi AB határozatokat már nem lehetett végigolvasni, nemhogy kiszűrni belőlük a lényeget, mert amit a testület '90-ben meg tudott fogalmazni - teszem hozzá meggyőzően - öt oldalban, azt 2000-ben már húsz, 2010-ben meg 30 oldalban fogalmazta meg, aminek a 70-80%-a a régi ABH-k citálása (meg a nemzetközi kitekintés) volt. Pedig biztos vgyok benne, hogy ha nem éreztek volna kényszert, hogy idézzék a nagy öregeket, ugyanúgy meg tudtak volna győzni ugyanabban a öt oldalban.
Szóval ennek az éremnek is két oldala van.

Bejegyzés: 28. Hatályon kívül

Jó ez a blog, csak továbbra is úgy érzem, hogy politikailag kissé elfogult. Mondjak egyéni képviselői indítványként bevitt törvényt az elmúlt kormányok idejéből? Pl. az önkéntes tűzoltó egyesületekről szóló 2008. évi XXXIII. törvény. Azért egyéni képviselői indítványként ment be a parlamentbe, mert két alkalommal is elkaszáltuk. Végül mégis nekem kellett megírnom a végleges szövegtervezetet, bármennyire nem értettem egyet az egésszel. :-( Szóval nem annyira újkeletű jelenség ez, volt több hasonló eset korábban is, nézz utána. Viszont ebben az esetben is az országgyűlés volt az, aki megszavazta, és a köztársasági elnök az, aki aláírta, és a törvény legitimitása ezekből fakad, úgyhogy innentől kezdve teljesen mindegy, hogy magát a szöveget ki írta vagy hogy a törvényjavaslatot ki nyújtotta be. A törvénynek nem érvényességi kelléke, hogy a tervezet keresztül menjen a minisztériumok szűrőjén, ez tulajdonképpen csak a kormány eszköze arra, hogy minél jobb tervezetet tudjon készíteni, de ha ő nem akar élni ezzel a lehetőséggel, ki róhatja fel neki? Ezt az egész közigazgatási egyeztetés dolog azért van, mert a kormány a saját maga által hozott és saját magára vonatkozó határozattal (a kormány ügyrendje) így döntött. Ezt a döntését bármikor megváltoztathatja, és dönthet úgy, hogy a miniszterek összedugják a buksi fejüket, és írnak szép törvénytervezeteket, a szervezet igénybevétele nélkül, és azért semm szólhat senki. És nem szabad elfelejeteni, hogy közjogilag a kormánypártok és azok képviselői nem azonosak a kormánnyal. Mi van, ha az a törvényjavaslat tényleg nem is a kormánytól származik? Ki tudhassa? :-)

Bejegyzés: 25. Alkotói válság

Bocsánat, hogy megint kötözködöm, de szerintem nem annyira abszurd, hogy a kormányprogramban szereplő kérdésekről lehet népszavazni, hiszen a népszavazás épp egy fék a kormánnyal szemben (amelyik a mandátumát a választott képviselőktől kapja). Ha nem engednénk meg a népszavazást a kormányprogramban szereplő tételekről, akkor a kormány felvenne szépen minden kényes kérdést a kormányprogramba, és nesze neked közvetlen demokrácia.

Bejegyzés: 23. Hadd menjen! (első rész)

1. Az actio popularis megszüntetésétől szerintem még nem dől össze a jogállam. Mi tartja vissza ugyanis a jogállamért aggódó állampolgárt, hogy például a legfőbb ügyésznél indítványozza normakontroll kezdeményezését?
2. Az, hogy az állampolgárok nem ismerik az alkotmányjogi panasz intézményét, nem érv az actio popularis mellett. Majd megismerik ezt is, mint ahogy megismerték az absztrakt normakontrollt is. Ha meg nem ismerik meg, lehet, hogy azért volt, mert nem is érdekelte őket. Mindamellet épp te írtad, hogy az actio popularis nem az egyéni jogvédelem eszköze. Ld. például a parkolási bírságok ügyét: hiába semmisítette meg az AB a szabályozást, az csak akkor hatott ki az egyéni ügyekre, ha az érintett bírósághoz is fordult, ahol a bíróságnak ügyenként kellett kérnie az AB-tól az egyébként alkotmányellenesnek nyilvánított jogszabály alkalmazásának kizárását. Ez jobb?
3. Az, hogy "az alkotmánybíróság bevezetett egy új mechanizmust a panaszok szűrésére", hadd ne legyen már a kormány hibája. Úgy látszik, hogy az Alkotmánybíróság az, aki minden eszközzel igyekszik megszabadulni a fölös beadványoktól. Gyanítom az actio popularis eltörlésének ötlete is egyenesen az AB-tól eredt...
4. Lehet, hogy így 25 évvel a rendszerváltás után mi is eléggé stabil jogállam vagyunk ahhoz, hogy valahogy kibírjuk actio popularis nélkül.

Bejegyzés: 20. Kontroll nélkül

Mégis, mire számítottatok? Hogy a Fidesz nem fog élni az erejével?

Bejegyzés: 16. Váltóláz (harmadik rész)

"Tudja a főnök és a beosztottak közti harmónia a sikeres együttműködés biztos záloga." ;) Ny

Bejegyzés: 1. A kormányfő, aki nem volt konstruktív

Most bukkantam rá.
Úgy elgondolkodom, hogy a szélesebb közvéleménynek miért nincs igénye arra, hogy az eseményeket a lehetőségek és korlátok viszonylatában értelmezze? Az értelmiség is inkább a politikai maszlagot, a legendákat erősíti.
Izgalmas és korrekt értékelése az akkori történéseknek.
Sajnálom, hogy a hozzászólások alapján úgy tűnik, teljes érdektelenségbe fullad a téma. Remélem, a látszat csal és sok érdeklődő olvassa az írásokat.
Én mindenesetre propagálom a Facebookon.

Bejegyzés: 4. Oszolj ! (második rész)

Érdekes a magyar alkotmányos rendszer: a parlament de facto nem oszlatható el és a kormány is de facto megbuktathatatlan.

1989-ben direkt így lett ez kitalálva a stabilitás érdekében. De ez már így a ló tulsó oldalára való átesés esete...

Bejegyzés: 3. Oszolj ! (első rész)

Hej Barátom, büszke vagyok rád, sok sikert hozzá!

Bejegyzés: 0. bejegyzés