HTML

Alkotmány Blvd

Politikai történetek az elmúlt 25 évből bulvárosan - működésben az Alkotmány.

2014.02.09. 14:34 dr. Kiss Dániel Bálint

21. Lefejezés (első rész)

– a Legfelsőbb Bíróság elnöke –

 

Egy korábbi bejegyzésben már volt szó arról, milyen fontos a parlamenti pártoknak, hogy ki lesz a köztársasági elnök. Ez valahol érthető is, hiszen egy karakán államfő még az ellenzéknél is jobban keresztbe tehet a kormánynak. Van azonban emellett még jó néhány poszt, amelyekre az országgyűlés választja meg a tisztségviselőket. Ilyen közjogi méltóság például a legfőbb ügyész, az Állami Számvevőszék elnöke vagy épp a Legfelsőbb Bíróság (mai nevén a Kúria) elnöke. Utóbbi története olyan fordulatokban gazdag, hogy ma és a jövő héten is róla mesélek.  

A Legfelsőbb Bíróság nem a rendszerváltáskor jött létre, mint az Alkotmánybíróság vagy az ombudsmanok. Magyar Királyi Kúria néven már a XVIII. század eleje óta létezik, és a 1949 óta nevezték Legfelsőbb Bíróságnak. Ekkor fogadták el azt az Alkotmányt, amely - számtalan módosítással bár - de 2011 végéig hatályban volt. 2012. január 1-jén hatályba lépett az új Alaptörvény, amely a Legfelsőbb Bíróság nevét Kúriára változtatta.

A Legfelsőbb Bíróság elnökének pozíciója persze abban mindenképpen különbözik a köztársasági elnökétől, hogy abszolút politikamentes. Függetlenségét és védelmét elmozdíthatatlanság garantálta.

A Legfelsőbb Bíróság elnökét a köztársasági elnök javaslatára a parlament választotta meg kétharmaddal 6 évre. A kétharmados követelmény azt jelenti, hogy az összes országgyűlési képviselő (386 fő) kétharmadának (258 fő) igen szavazatára volt szükség megválasztásához. Ennek hamarosan lesz jelentősége. A Házszabály értelmében a szavazás titkos.

A rendszerváltás utáni első elnökké a parlament Solt Pált választotta. Ő 1989-ben még tagja lett az újonnan felálló Alkotmánybíróságnak, majd hét hónap után az alkotmánybírói talárt a legfőbb bírói palástra cserélte. Hat évvel később – kis döccenővel – újra is választották. Történt ugyanis, hogy az 1996. június 4-én tartott szavazáson négy szavazat híján nem kapott kétharmadot. Utánakeresve a korabeli újságokban ennek nem találtam különös okát, gyaníthatóan nem valamilyen politikai ármány állt a háttérben. Egész egyszerűen mintegy száz képviselő nem voksolt. Ne feledjük, ez a Horn-kormány idején történt, amikor a kormánypártoknak önerőből megvolt a kétharmada, tehát csak rajtuk állt a dolog. Egy hét múlva ismét szavazott a Ház, és ekkor már biztos többséggel, 287 szavazattal megválasztották Solt Pált újabb hat évre.

Miután kitöltötte második mandátumát is, Solt Pál távozott az elnöki székből. Őt Lomnici Zoltán követte 2002 júniusában. A Mádl Ferenc köztársasági elnök által jelölt Lomnici egész pályafutását bíróságon töltötte, s ekkor már tizenegy éve a Legfelsőbb Bíróságon dolgozott. Kormány és ellenzék egyöntetűen támogatta, a személyére leadott 348 igen szavazat 90%-os támogatottságot jelez. Ez pedig nem kis szó olyan politikai konstellációban, ahol a Medgyessy-kormánynak csupán pár fős többsége volt az országgyűlésben.

Lomnici Zoltán onnan lehet még ismerős az olvasónak, hogy nevéhez fűződik az utóbbi évek egyik legnagyobb sajtóbotránya. 2011 végén ugyanis Lomnicit – aki ekkor már nem volt a Legfelsőbb Bíróság elnöke – kitakarták az MTV és a Duna Tv híradójának egyik tudósításában. A kitakarás pontosan olyan technikával történt, mint ahogy bűnelkövetők arcát teszik személyiségvédelmi okokból felismerhetetlenné. A sztálini módszereket idéző közszolgálati műsorszám nem maradt következmények nélkül: az MTI Hírcentrumának igazgatója repült az állásából.[1]

Lomnici - Soós Lajos1.jpg

A képen látható Lomnici (MTI Fotó: Soós Lajos)

A kétezres évek közepén történt egy nagyon fontos változás, amely kihatott a későbbi főbíró-választásra. 2005-ben ugyanis Sólyom László lett a köztársasági elnök. Az új államfő szakított elődjei gyakorlatával, és a közjogi méltóságok jelölését megelőzően nem egyeztetett a parlamenti pártokkal. Ez a magatartás oda vezetett, hogy noha 2008-ban lejárt Lomnici mandátuma, utódját még egy évig nem sikerült megválasztani. Ez idő alatt a Legfelsőbb Bíróságnak nem volt elnöke, Lomnici Zoltán csupán ügyvezető elnökként vezette a szervezetet.

Sólyom László először Baka András volt strasbourgi bírát jelölte főbírónak. Baka a 2008. május 26-án tartott szavazáson elvérzett, mindössze 170 szavazatot kapott a szükséges 258 helyett. A szocialista-szabaddemokrata többség és az MDF sem támogatta, így esélye sem volt.

De nem járt jobban a Sólyom által javasolt következő személy; Havasiné Orbán Mária sem, aki a Győri Ítélőtábla elnöki posztját tölti be a mai napig. Őt egymás után kétszer is jelölte az államfő a főbírói posztra, de sem 2008 decemberében, sem pedig 2009 márciusában nem választotta meg a parlament. Személyével kapcsolatos kifogásként az merült fel a baloldalon, hogy férjének unokaöccse az a Havasi Bertalan, aki akkoriban a Fidesz sajtóosztályát vezette, ma pedig helyettes államtitkárként Orbán Viktor médiamegjelenéseiért felel. Jellemző ugyanakkor, hogy a jelölt szakmai kvalitásai vagy személyes rátermettsége senkit sem foglalkoztatott.

A parlamenti pártok kompromisszumképtelensége nem újdonság (noha épp a korábbi főbíró-választások kapcsán mutattam üdítő ellenpéldákat). A jelöltek folyamatos leszavazása azonban nem csak nekik róható fel. A köztársasági elnök maga sem járt elől jó példával, mivel senkivel sem akart előzetesen egyeztetni. Az államfő csökönyössége miatt szegény jelöltjeivel a parlament feltörölte a padlót.

Hogy Sólyom végül talált-e a parlamenti pártok ízlésének megfelelő jelöltet, az a jövő héten kiderül.



 

Jegyzetek:

[1] Az erről szóló tudósítás olvasható az index.hu-n itt.

Szólj hozzá!

Címkék: parlament köztársasági elnök pártok országgyűlés Orbán Viktor kitakarás Horn-kormány Alkotmány Mádl Ferenc Sólyom László Havasi Bertalan Kúria Legfelsőbb Bíróság elnöke Lomnici Zoltán Baka András Havasiné Orbán Mária Solt Pál


süti beállítások módosítása