HTML

Alkotmány Blvd

Politikai történetek az elmúlt 25 évből bulvárosan - működésben az Alkotmány.

2013.09.01. 14:38 dr. Kiss Dániel Bálint

1. A kormányfő, aki nem volt konstruktív

- a konstruktív bizalmatlansági indítvány -

 

"Nem lehet, hogy ebben az országban a puccsisták diktáljanak" – nyilatkozta Medgyessy Péter, Magyarország miniszterelnöke, és 2004. augusztus 25-én benyújtotta lemondását. Döntésével lezárult az augusztus eleje óta tartó kormányválság és lemondása megnyitotta az utat Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége előtt. De miként juthatott a leváltás sorsára a csupán két évvel korábban megválasztott és – többek között – a száznapos program[1] juttatásainak köszönhetően kimagasló népszerűséget szerzett miniszterelnök?

Még 2002 júniusában, a választási győzelem után pár héttel robbant a D-209-es ügy,[2] amely Medgyessy pozícióját jelentősen megingatta. Ekkor lehetett érezni első ízben, hogy a kisebbik kormánypárt, az SZDSZ bizalma nem feltétlenül töretlen a miniszterelnök iránt. A 2004. június 13. napján tartott európai parlamenti választások eredménye[3] pedig alaposan átrendezte a viszonyokat, kormányon belül és kívül egyaránt. Míg az MSZP bő négyszázezer szavazattal kevesebbet szerzett a Fidesznél, addig az SZDSZ megduplázta EP-mandátumainak számát (egyről-kettőre). A választási vereség értelemszerűen felerősítette a miniszterelnök lecseréléséről szóló hangokat[4] az MSZP-n belül. Hiszen ez az eredmény legalábbis kétségessé tette, hogy Medgyessy a két év múlva esedékes országgyűlési választásokon meg tudja-e gátolni Orbán Viktor visszatérését a hatalomba. Az SZDSZ részéről Fodor Gábor augusztus közepén az ATV-nek és az index.hu-nak adott nyilatkozatában elkerülhetetlennek minősítette a miniszterelnök lecserélését.[5] Mit tehetett Medgyessy ilyen körülmények között? Előre menekült.

A miniszterelnök augusztus 18-án bejelentette, hogy kormányát jelentősen átalakítja. Az átalakítás értelmében több – hozzá közel álló – szocialista politikus vált volna kormánytaggá,[6] míg az ambiciózus Gyurcsány Ferenc sportminiszternek és az SZDSZ által jelölt Csillag István gazdasági miniszternek át kellett volna adnia a székét másnak.

Ez utóbbi személyi döntés fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, mivel Csillag István menesztésével vágta el magát Medgyessy az SZDSZ-től és közvetve további miniszterelnökségétől is. Noha a kisebbik kormánypárt reputációját megtépázták a nyár eleji botrányok,[7] az SZDSZ pillanatok alatt összezárt. A párt közölte, hogy a gazdasági miniszter leváltását nem fogadják el, és koalíciós egyeztetést kezdeményeznek a szocialistákkal, mivel bizalmuk Medgyessy Péterben megrendült.

A miniszterelnök szinte azonnal reagált. Augusztus 19-én reggel közölte, hogy amennyiben aznap estig nem kap bizalmat az SZDSZ-től, ez esetben egy hétig van lehetősége a kormánypártoknak utódját megválasztani, különben 27-én lemond.

1.jpg Medgyessy ultimátumot ad (MTI Fotó: Soós Lajos)

Ekkor azonban meglepő dolog történt. Ahelyett, hogy az SZDSZ reagált volna a kormányfői ultimátumra, az MSZP elnöksége közölte; elfogadja Medgyessy lemondását.[8] Ez két okból is különös: egyrészt egy nappal korábban még támogatták kormányátalakítási elképzeléseit. Másrészt Medgyessy ekkor még le sem mondott..!

Érdemes megvizsgálni, mit is érthetett a miniszterelnök azon, hogy lemondása előtt egy hétig van lehetősége a kormánypártoknak megteremteni "a lehetőséget egy új miniszterelnök megválasztásához".[9] Valószínűleg megsúghatták neki, hogy a kormánypártok már 19-én este eldöntötték; konstruktív bizalmatlansági indítványt nyújtanak be a miniszterelnökkel szemben.

A kormány parlament előtti felelősségének kulcsfogalma a bizalom. A konstruktív bizalmatlansági indítvány a legerősebb ellenzéki fegyverek egyike.[10] Az indítványt az országgyűlési képviselők legalább egyötöde a miniszterelnökkel szemben nyújthatja be, és ezt egyben a kormánnyal szembeni bizalmatlansági indítványnak is kell tekinteni. Fontos feltétel, hogy az indítványban meg kell jelölni egy miniszterelnöknek javasolt személyt is. Az indítványról szavaz a parlament, és ha a képviselők többsége nem szavaz bizalmat a kormánynak, akkor rögtön két dolog is bekövetkezik. Egyfelől a régi kormány mandátuma azonnal véget ér, másfelől pedig az indítványban jelölt személy ettől a pillanattól kezdve Magyarország miniszterelnöke.

Ez az alkotmányjogi eszköz több szempontból is kiváló kormányválságok kezelésére. Gyors, hiszen a kormányváltás azonnali, azaz nincs szükség új választások kiírására. Biztosítja az új miniszterelnök mögötti kormánytöbbséget, hiszen nem elég a jelenlegi kormányt utálni, hanem az új miniszterelnök személyében is meg kell tudni állapodni[11]. Ez a megoldás még akkor is garantálja kormányzati stabilitást, ha a választásokhoz képest teljesen átrendeződik a parlamenti politikai térkép ciklus közben.[12] Ez továbbá az egyetlen eset, amikor a régi kormány megbízatása úgy szűnik meg, hogy nem marad ügyvezető kormányként a helyén az új kormány megalakulásáig. És nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a miniszterelnök-jelölés nem igényli a köztársasági elnök közreműködését, hiszen az egész procedúra (ország)házon belül megoldható. A vitát és a szavazást legkorábban három nappal az indítvány benyújtása után, legkésőbb azonban nyolc napon belül kell megtartani.[13]

A miniszterelnöki ultimátum bejelentését követően a koalíció lázas kormányfőjelölt-keresésbe kezdett. Az MSZP elnöksége Kiss Pétert, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisztert látta volna szívesen Medgyessy utódjaként. Ám a párt felbolydult és ragaszkodott ahhoz, hogy 25-én rendkívüli kongresszus döntsön a jelölt személyéről. Ezt Medgyessy Péter már nem várta meg, a jelöltválasztó kongresszus napján benyújtotta lemondását Mádl Ferenc köztársasági elnökhöz. A kormányfő tehát nem tartotta magát a saját maga által szabott 27.-i határidőhöz.[14] Idő előtti lemondását a miniszterelnök azzal indokolta, hogy nehéz helyzetbe kerülnének a konstruktív bizalmatlansági indítványról való szavazásnál azok a miniszterei, akik egyben parlamenti képviselők is. Hiszen saját maguk ellen kellene szavazniuk! Ebben igaza volt a miniszterelnöknek, mert a szavazásra bocsátott indítvány valahogy így hangzott volna: "Az Országgyűlés a miniszterelnökkel szemben bizalmatlanságát fejezi ki, egyben Gyurcsány Ferencet miniszterelnökké megválasztja." Mivel a miniszterelnökkel szembeni konstruktív bizalmatlansági indítvány egyben a kormánnyal szembeni bizalmatlanságot is kifejezi. Így a kormánytag képviselő vagy saját magának sem szavazott volna bizalmat, vagy szembe kellett volna mennie a pártja döntésével.

De nem lett volna könnyű a helyzete az ellenzéki padsorokban ülő képviselőknek sem. Őket a "nemmel szavazok, támogatom a Medgyessy-kormányt" vagy az "igennel szavazok, legyen Gyurcsány Ferenc a miniszterelnök!" zavarba ejtő dilemmájától kímélte meg a Medgyessy lemondása.[15]

Természetesen nem a kormánytag képviselők és nem is az ellenzék hibája, hogy nem tudtak volna jó döntést hozni ebben a helyzetben. Mint azt jeleztem, a konstruktív bizalmatlansági indítvány ellenzéki kezekben működik rendeltetésszerűen.[16] A kormányfőcserével a támogatásukat elveszített kormánypártokból válna ellenzék és a korábbi ellenzéki pártok adnák az új miniszterelnököt. Azonban az MSZP-SZDSZ-kormány felismerte, hogy – noha nem erre találták ki – a konstruktív bizalmatlansági indítvány kiváló eszköz a kormánypártok számára a miniszterelnök-cserére. Arra, hogy a köztársasági elnök bevonása nélkül, gyorsan megszabaduljanak népszerűtlen vagy akadékoskodó kormányfőjüktől. És bár Medgyessy lemondása keresztülhúzta a számításaikat,[17] az ötletet 2009-ben sikerült a gyakorlatba is átültetni. Ekkor Bajnai Gordon váltotta konstruktív bizalmatlansági indítvány útján Gyurcsány Ferencet.[18],[19]

Medgyessy Péter lemondására utalva azt is mondta, hogy szerinte lemondása nem igényel több időt az új kormány megalakulásához, mint amennyit a konstruktív bizalmatlansági indítvány igényelt volna. Ebben a miniszterelnök alaposan melléfogott. A lemondását követő alkotmányjogi zűrzavarról szól a következő bejegyzés.

 


Jegyzetek:

[1] A Medgyessy-kormány első jelentős intézkedéscsomagja, amellyel – az MSZP választási ígéreteit beváltva – jelentős béremelés következett be a közszférában és emelkedtek a nyugdíjak, valamint az egyetemi ösztöndíjak.

[2] Medgyessy Péterről a Magyar Nemzet 2002. június 18. lapszáma közölte, hogy D-209. számon a III/II. ügyosztály szigorúan titkos tisztje volt. Medgyessy utólag elismerte kémelhárítói múltját.

[3] A 2004-es európai parlamenti választások eredménye elérhető: http://valasztas.hu/ep2004/04/hu/10/10_0.html

[4] A miniszterelnök leváltását szorgalmazta többek mellett Suchman Tamás, a Horn-kormány korábbi privatizációs minisztere is a Népszabadságban.

[6] Szekeres Imre, Baráth Etele, Veres János

[7] Demszky Gábor horvátországi nyaralóvásárlásának és Wekler Ferenc vissza nem térítendő költségvetési támogatásának ügye

[8] Természetesen ez kizárólag politikai értelemben értendő, hiszen a miniszterelnök a köztársasági elnökhöz nyújthatja be lemondását, amely egyébként elfogadáshoz sincs kötve. A legnagyobb kormányzópártnak a lemondást elfogadó nyilatkozata alkotmányjogi jelentőséggel nem bír, politikai üzenete azonban egyértelmű.

[10] Alkotmány 39/A. §-ának (1)–(2) bekezdései

[11] Ez egy sokszínű parlamentben sosem könnyű, így nem csoda, hogy eddig egyetlen alkalommal sem került sor konstruktív bizalmatlansági indítvány útján olyan kormányfőváltásra, amelyet az ellenzék kezdeményezett.

[12] Lásd: Kukorelli István – Az alkotmányozás évtizede; Korona Kiadó, Budapest, 1995; 61. oldal

[13] A konstruktív bizalmatlansági indítványt az 1990-es MDF-SZDSZ-paktum vezette be. Ekkor dőlt el az is, hogy az indítvány az egyes miniszterekkel szemben nem, hanem csakis a miniszterelnökkel szemben nyújtható be. Ezáltal Magyarországon az ún. kancellári típusú rendszer honosodott meg, ahol a miniszterelnök áll a kormányzati felelősség középpontjában, azaz ő viseli a felelősséget az egész kormányért. A paktumról egy későbbi bejegyzésben lesz szó.

[14] Más kérdés, hogy a konstruktív bizalmatlansági indítvány ismertetett szabályai alapján augusztus 26-ig semmiképpen sem lehetett volna miniszterelnökké választani a jelöltválasztó kongresszuson győztes jelöltet. Hiszen ha a 25-i kongresszuson győztes Gyurcsány Ferenc nevével még aznap benyújtják a konstruktív bizalmatlansági indítványt, akkor is legkorábban augusztus 28-án lehetett volna szavazni erről.

[15] Répássy Róbert, a Fidesz frakcióvezető-helyettese lányos zavarában úgy nyilatkozott, hogy valószínűleg a "nem" gombot nyomnák meg. (Azaz támogatásukról biztosították volna a Medgyessy-kormányt.)

[16] Ezt Sólyom László is kifejti a Jogállami kormánybuktatás című esszéjében. Lásd: hvg.hu, 2004. szeptember 4.

[17] Ugyan az akkori szabályok alapján lehetőség lett volna a már lemondott miniszterelnökkel szemben is benyújtani a konstruktív bizalmatlansági indítványt, erről végül letettek a kormánypártok.

[18] A megszavazott indítvány szövege itt olvasható: http://www.parlament.hu/irom38/09376/09376.pdf

[19] Ekkor a Fidesz már rutinosabb volt, a szavazásnál nem nyomtak gombot.

1 komment

Címkék: kormány parlament miniszterelnök ellenzék bizalom köztársasági elnök országgyűlés kormányválság konstruktív bizalmatlansági indítvány MSZP Fidesz Orbán Viktor Gyurcsány Ferenc SZDSZ Bajnai Gordon Medgyessy Péter Fodor Gábor száznapos program Csillag István D-209 miniszterelnök lemondása


A bejegyzés trackback címe:

https://alkotmanyboulevard.blog.hu/api/trackback/id/tr735469746

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Eva Katalin 2013.10.21. 13:38:19

"Tudja a főnök és a beosztottak közti harmónia a sikeres együttműködés biztos záloga." ;) Ny